Kedves Mindenki!

Tegnapelőtt óta Tartu polgára vagyok! Sikerült behaladnom a helyi önkormányzat regisztrációs hivatalába. Az ügyintéző hölgy rendkívül kedves és segítőkész volt, ám széles nyelvtudásának hiányában angol-orosz-kézzellábbal keverékével csak sikerült megértenünk egymást. Bár hozzá kell tenni, a kitöltendő formanyomtatványok angolul is elérhetőek voltak – egyszóval felkészültségből és bürokráciából ötös.

A tegnapi napon pedig megkezdődött az orientációs napok eseménysorozat is. Kedves, ám viszonylag haszontalan előadásokat hallgathattunk. Az viszont kiemelendő, hogy minden előadó, a hallgatóktól a az egyetemi bürokráciáig mind kiválóan beszéltek angolul. Érdekes tény az, mint ahogy az egyetem történetét taglaló előadásból kiderült, hogy az ország rövidke függetlensége (I. világháború) fölé helyezik a svéd uralom időszakát, azt kvázi aranykorként élik meg az észtek. Érdekes. Ha már történelmi emlékezetnél tartunk. Tegnap este kiváló orosz lakótársaimat kikérdeztem orosz szempontú szovjet történelemből, pontosabban miképp viszonyulnak a Balti államokhoz illetve a russzofóbiához. A srácok szüleinek generációja, és a gyerekeik is bizonyos mértékig, tökéletesen ellentétes nézeteket vallanak a történelmi tapasztalatról. A szülők generációja, utazgatva vagy épp tanulva a balti tagköztársaságokban, úgy ítélte meg, hogy annak lakói mérföldekkel magasabb életszínvonalon élnek mint ők az orosz tagköztársaságban. „A litvánok meg a másik kettő gyakorlatilag a mi kontónkra élt jól az alapvető nyomorban” – fogalmazta meg az egyik srác, Igor. Ez is felettébb érdekes.

Az orientációs napon sikerült két másik szaktársammal, illetve a tutori csapatba tartozó egyik grúz fiatalemberrel megismerkednem. Az egyik szaktársam, Pauline, Strasburgból érkezett – ami érdekes vele kapcsolatban: A nővére francia és valamilyen szakos tanárnőként érkezett Magyarországra 3-4 éve az egyik fővárosi gimnáziumba. Azóta főállást kapott, összeházasodott egy magyar fiatalemberrel és ami franciákra nem jellemző, folyékonyan beszél magyarul. Tényleg! Fácsebúkon több, igényes nyelvezetű, magyar bejegyzése van, amit a húga „lájkolt”. A grúz, párdon, georgiai fiatalember, Roman. Vele rendkívül izgalmas volt beszélgetni, hiszen első kézből hallhattam a tapasztalatait a Shevarnadze-Shakasvili hatalomváltásról, a 2003-as és 2008-as eseményekről, a jelenlegi autoriter átmenetről. Ez is rendkívül érdekes volt. Az este pedig csapatépítés jelleggel, körültekintő sörözéssel végződött. Itt sikerült újabb szaktársammal Jevgenyíjjel megismerkedni, aki Oroszországban született, azonban már a Baltikumban tanult. Szimpatikus, értelmes srác.

A mai napon már egy fokkal hasznosabb információt kaptunk meg, mint tárgyfelvétel és társai. A számomra leginkább a nyelviskola bemutatkozása volt a legfontosabb. Namármost rendes kreditpontért fogok remek politikai illetve gazdasági oroszt tanulni. Ez pedig rendkívül érdekes lesz.

Alább pedig közölnék néhány képet az egyetemről és környékéről.