Bréking nyúz! Megérkezett a szobatársam! Ezt kértem és kaptam, egy kiváló orosz fiatalember – szőke, fakó kék szemekkel, pont mint egy igazi szláv. Vlad (akik kevéssé forgolódnak a szláv kultúrkörben: Vladiszláv) Pszkov városából érkezett hozzánk, amely mintegy 100 km-re található Tartutól. A fiatalember rendkívül kulturált, közvetlen és úgy ámblokk normális – sokkal inkább európai, mint mondjuk egy BKV ellenőr. Aki, Aranyosi Péter után szabadon, haladt magának előre Budapesten az tudja miről beszélek. Node! Ugye az örömbe mindig vegyül egy kis üröm. Vlad anyagi javakban, finoman szólva, bővelkedik. Gyakorlatilag az a számítástechnikai apparátus, amit felvonultatott az több, mint az én teljes éves megélhetésem. Majd beszélgetésünk a „Já ócseny ljublju másinij” témakörére terelődött, ahol is kiderült, hogy az alig pármilliós, peresgumis VW (népi körökben Vócvágen) Scirocco is hozzá tartozik. De ezzel semmi baj sincs, bár a szülei szerintem nem örülnének neki, ha feltenném a kérdést, hogy miképp is vettek részt a Jelcin éra állami hitel refinanszírozós, privatizációs-vócseres történéseiben. Meghagyom ezt a fantáziátokra kedves olvasók.

Egyébként a poszt írásának megkezdése óta megérkezett a kedves szomszéd is, na és honnan? Kórusban: „Dárágájá/bálsájá ctráná!” – természetesen a nagyföldről. Egyébként Vlad figyelmét felhívtam ma arra, hogy gyakorlás alanya lesz – vagyis a kiváló finnugor akcentusos orosz tudásomat fogja javítgatni – na persze cserében én segítek az angol tudásának csiszolgatásában. Ha már úgyis is a nyelvismeretnél járunk. Anélkül, hogy nyelvészeti paradigmák tárgyalásába bocsájtkoznék – amihez egyébként az alapvető ismereteken túl nem túl sokat értek – néhány érdekes tapasztalatomat osztanám meg veletek. Az észt nyelvvel való ismerkedésem viszonylag gyorsan halad. A nyelvrokonságot olyan szavakban, mint keskus (írd és mondd: keszkus), mint központ, ärikeskus (~üzletkötési központ, nagyjából áruház), vagy a tasku (taszku), ami nagyjából zsebet, kisebb táskát takar, viszonylag jól meg lehet ragadni. Hasonlóan érdekes, ahogy a nagy Európai nyelvek kulturális szempontból metszik illetve befolyásolják egymást. A kedvencemet osztanám meg veletek: A szobatársam borotválkozás után közölte, hogy ma vásárolnia kell одеколон-t (írd és mondd: ágyekolon), ami a kiváló eau de Cologne-ból származtatható. Érdekes kulturális miliő ez itt. Igyekszem minél több időt orosz társaim társaságában eltölteni. Nem nehéz, hiszen gyakorlatilag egy lett kislányt kivéve csak ők vesznek körbe. Egyébként kedvesek és nyitottak, sőt a nyelvi hibáimat is megfelelő érzékenységgel javítgatják.

Mára ennyit gondoltam Nektek átadni innen a messzi északról és északból. Szerdán kezdődik a három napos orientációs szeánsz, onnan is igyekszem tudósítani – ha másért nem, hátha valaki arra vetemedik, hogy eljöjjön ide tanulni. Most pedig csatlakozom egy kis orosz csapathoz, ’dinére’ vagyok hivatalos:)

Mielőtt még elfelejtem: Az öcsémnek ígértem egy fotót, hát íme: Atis, вот ето, egy szépen felújított Zsiguli (megnéztem, tényleg az:) )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.