Kedves Mindenki!

Hát megcsináltuk. Tartu - Szentpétervár - Moszkva - Pszkov - Tartu. Öt nap, több ezer kilóméter, rengeteg élmény és emlék – jogos a felvetés, hogy öt nap elég a megismerésre? Természetesen nem, de akkor is remek volt.

Már régóta nagy álmom volt eljutni Oroszországba. Kétségtelen, hogy ennek a beteljesítésében még igencsak az út elején járok. Hiszen, ahogy ezt Katja nevű kedves orosz barátom olyan sokszor felemlegeti, „a világ legnagyobb országának” ez csak egy igen pici szelete. De higgyétek el, annál érdekesebb. Élményeimet megint csak két felé kell osztanom – vagyis két külön posztban olvashattok, és láthattok, az utazásról.

Most szentpétervári élményeimet szeretném veletek megosztani. Pétervár rendkívül, legalább is számomra, izgalmas város. Egyszerre keveredik benne Francia – és Olaszország valamint a szovjet örökség és a mai Oroszország kissé kiárusító jellegű lenyomata. A városon érződik, hogy mesterségesen emelkedett ki a földből. Azonban egyszerre egy csipetnyi megfelelően konzervált 18.-19. század. A péterváriak emlékezetében igazi szerencseként él, hiszen ha anno sikerül eljutni a fekete tengerig és Péter tudja előre, hogy megkapja Tallinnt és Rigát, nem biztos, megépül.

Azt előre le kell szögeznem, hogy amit itt láthattok, az koránt sem a teljes kép, hiszen a több száz elkészült kép publikálásval sem tudnám visszaadni az élményt. Ezért megpróbáltam néhány olyat összeválogatni, ami kicsit átfogóbban, amolyan ’ámerikás’ módon tárja elétek a várost. Hát íme:

 A Peterhof a kastély tövéből.

 Peterhof ismét. A kastély és a felfoghatatlanul hatalmas park a városon kívül található egyébiránt.

 Az egyik szökőkút a számtalanból,  Velencéből származó szoborral..

A városba bevezető út. A háttérben az un. "kínai negyed" iszonytató épületei magasodnak. Az egészen az öbölig húzódó sok-sok száz hektáros területet a kínai állam kapta meg beruházásra. 

A várost körbeölelik az ilyen és ehhez hasonló lakótelepek - sok százezer főnyi lakossággal. Gazdagrét, Kőbánya, Havanna, Kispest, Békásmegyer eltörpülnének mellette.

A szentpétervári szovjet épülete.

'Pétervári utcakép.

A Néva partján látképpel a palotákra, ha jól emlékszem ott áll Patyomkiné is. Maga a város igencsak ingoványos, mocsaras területre épült, így gyakorlatilag az épületek és az utcák facölöpökön ülnek. Ennek eredményeképp a legkorábbi épületek már akár két méterrel a mostani járdaszint alá süllyedtek.

Diadalív a Napóleon fölött aratott győzelem emlékére.

A Narvszkaja metrómegálló. 

A híres nevezetes Auróra cirkáló.

A Mariinszkij Opera és Balett Nagyszínház.

A 'pétervári KGB épület, ahol anno Vlagyimir Vlagyimirovics is kilincselt. Egyébként élt a szovjet köznyelvben egy rövid vicc az épületről: "Elvtársak, a KGB épület a leghatalmasabb, hiszen ablakai rögtön Szibériára néznek."

A kikötő.

Az Ermitázs homlokzata.

Az Ermitázs belső udvara. Hihetetlen az Ermitázs tartalma. Szinte képtelenség befogadni. Színarany hatalmas csanokok, több tucat (!) Picasso, Cézanne, Van Gogh, Caravaggio stb. Egyébként mintegy háromszázezer alkotást őriznek itt, aminek csupán tíz százalékát tudják kiállítani. A forradalom után vagonszámra adták el, főleg amerikai, múzeumnak a műkincseket. A remek forradalmárok úgy okoskodtak, hogy most jó pénzt szereznek, aztán, ha a világforradalom befejeződik, úgyis visszakapják. Hát nem jött be.

Az Ermitázs egyik terme.

A Péter-Pál erőd.

A Péter-Pál erőd belülről - minden nap déli 12-kor II világháborús lövegekkel lőnek egyet - hietetlen hangereje van.

Kilátás az erődből.

A Nyevszkij proszpekt éjjel. A külvárosból iránytaxikkal lehet bejutni ide. 35 rubelért 90-110 km/h-val száguldunk a csúcsforgalomban, ami nagyjából állandó. Félelmetes!

Éjszakai látkép a Vérző Megváltó templomával.

Az Izsák székesegyház...

...és (János barátom figyelj) ugyaez belülről.

A Moszkva pályaudvar kicsivel a vonatunk indulása előtt.

Hálókocsink a 8 és fél órás úton. Ez úgynevezett harmadosztályú "plackart"-os hely, aminek kényelmes belakásához némi harckocsizó/tengeralattjárós múlt szükségeltetik. Én a hozzátok legközelebb eső, felső ágyon aludtam.

De még annyi, de annyi minden kimaradt a posztból. A Péter-Pál székesegyház, a múzeum, amelyet Nagy Péter mindenféle deformálódott lényezetek konzervált testével töltött meg, a Tengerészeti Akadémia stb. Akit még érdekel, személyesen nagyon szívesen prezentálom :) Művtörisek figyelmébe pedig kimondottan ajánlom magam, van néhány remekül lencsevégre kapott festmény az Ermitázsból!