A monumentális főváros: Moszkva
2012.11.02. 21:37
Kedves Mindenki!
Hát íme Moszkva. A poszt összeállításakor megint csak az volt a cel, hogy a város hangulatából tudjak egy csipetnyit átadni Nektek. Remlem ismet sikerül.
Egyszer Frei Tamás modta egy vele keszült interjúban, hogy ő nehány nagyobb csoportba sorolja a világ nagyvárosait. Az egyik ilyen típus az, amelyik kizárólag a monumentalizmusával nyűgöz le. Az epületek, a sugárutak, a terek - mind mind a hatalmas mereteikkel tornyosulnak feled. Moszkva pontosan ilyen. A belváros hatalmas, azonban a Kreml-ön es a Balsojon kívül nem sok minden emlekeztet a szovjet era előtti orosz törtenelemre. Nekem így is tetszett. A külsőbb kerületekben pedig a szegenyseg, a szakadsag, a szürke betontömbök között kígyózó Szovjet-Oroszorszag taglóz le. Ez utóbbiról sajnos fotót nem mertem keszíteni - gyakorlatilag a sapkámat a szemembe húzva iszkoltam a metróállomás fele a sötet arcok elől. Apropó metró. Sajnos fotókat nem sikerült lőnöm erről a legendáról, mivel katonai "ojjektumnak" minősül, így tilos engedely nelküli kepek keszítese (különösen komolyan veszik a metrórobbantás óta). Csak szóban: Nem minden állomás es vonal olyan gyönyörűen díszített, mint ahogy a köztudatban el. Peldául a 'szürke vonal (9)' nem ilyen, viszont a 'zöld (10)' több megállója is ilyen - valószínűleg azon okból, mivel ennek relatíve sokkal több állomása erinti a belvaros nevezettesegeit.
Nos íme:
Reggel fel 7-kor erkeztünk meg az orosz fővárosba. Szentpetervarról a vonatunk a Lenyingrádszkij Vokzál-ra (pályaudvar) futott be. Kilepve a pályaudvarról ez, a számomra, rendkívül szürreális kp fogadott. Felhomály, köd, hideg, villogó cirill betűs reklámok - kicsit olyan erzesem volt, mint amikor Steve baratom a 'Bioshock' PC játek jeleneteit mutatta. Hátborzongató volt.
A moszkvai turista elsőszámú elfoglaltsága:
Látkep a Kremlre
A kikötő
A Lomonoszov Egyetem epülete - a Het Nőver egyike.
Az egyetem tőszomszedságában található a Park Pabegyi (Парк Победы), vagyis a Győzelem Parkja а nagy honvedő háború emlekere.
Kilátás a park mellől a ködbe burkolódzó városra.
Az 1980-as moszkvai olimpiára epült Luzsnyiki Stadion.
A Megváltó Krisztus szkesegyház, amelyet Sztálin alatt leromboltak, majd újjáepíteset 1990-ben kezdtek meg. Manapság amiatt került a hírekbe, hogy itt adta elő performanszát a Pussy Riot - azóta csak komoly vegzálás árán lehet bejutni.
A Kreml bejárata.
Ez pedig a Kreml bejáratával szemközti oldal.
Már a Kremlben vagyunk. A Kremlnek csak mintegy fele látogatható szabadon. A többi resze el van zárva a turisták elől különböző biztonsági megfontolásokból. Ahogy a kepen is látható, ilyen jóvágású rendőrök vedik a területet. Bizony eleg erőteljesen visszatessekelnek, ha tiltott területre lepsz - ahogy azt gumibot segítsegevel egy kínai turistaval meg is tettek.
A Kongresszusi-palota, amely 1961-ben epült. Hruscsov eredeti elkepzelesei alapján sokkal magasabbnak keszült volna, gyakorlatilag látványával elnyomta volna a Kreml többi epületet. A tervezőknek vegül sikerült "lealkudni" a szinteket, amelyek így 17 meter melyen a föld alá kerültek.
A Szenátus. Sajnos egyeb szögből nem sikerült az epületet megörökíteni, mivel az mar a látogatók elől elzárt terület.
A Kreml nagyharangja - több száz tonnás.
A Rizpolozsenyije-templom a Katedrális teren.
Az Arhangelszkij-szekesegyház, Nagy Peterig a hercegek, kesőbb a cárok temetkezesi helye (Ismetlő kerdes az előző poszt alapján: Hova került át a cárok temetkesi helye?:) )
Setalva a Vörös Ter fele, a Romanov dinnasztia hatalomra jutasanak 300 eves evfordulójára emelet emlekmű (1913)
A a nagy honvedő háború öröklángja.
A távolban az Állami Duma epülete.
A Moszkva-szálló epülete, mellette Zsukov-marsall szobra. Bizonyára feltűnt, hogy a szálló homlokzatának ket oldalán elter a festes. A legenda szerint amikor Sztálin el került a ket látványterv változat, ő pedig mindkettőt aláírta. Senki sem merte firtatni, hogy választania kellett volna.
A Kreml falánál tovahaladva.
Az Állami Törteneti Múzeum.
A Vörös Ter, oldalában a GUM-al.
A hely, ahol a Főkopasz nyugszik es aki fölött a Kisebb kopaszok integettek. A Lenin mauzóleum. Sajnos pont renoválás miatt zárva volt - bár ha nyitva lett volna, akkor is sok óra lett volna bejutni.
Kilátás a Moszkva folyóra a Vörös Terről.
A Vaszilij Blazsennij szekesegyház.
A Tretyakov keptar bejarata.
A Balsoj Teatr (Болшой Театр) ejjel, a Balsaja Dimitrovkaja felől fotózva.
" Vörös Ter" illetve "Akademiai Balsoj Teatrs" - a legalább is a tábla szerint. Hátterben a Goszudarsztvennaja Duma (Госыдарственная Дума), vagyis az Állami Duma epülete tornyosul.
Szakmai ártalom - Az orosz külügyminiszterium epülete (szinten a Het Nőver egyike).
A Ljubljanka-ter az egykori KGB epületevel.
A Lenyingradszkij állomás - ezúttal kívülről.
Vegül, az ultimet fotó, amelyet minden Moszkvában járó turistának el kell lőnie: A Meki cirill betűkkel.:)
Szentpétervár - ahogy én láttam
2012.10.21. 18:31
Kedves Mindenki!
Hát megcsináltuk. Tartu - Szentpétervár - Moszkva - Pszkov - Tartu. Öt nap, több ezer kilóméter, rengeteg élmény és emlék – jogos a felvetés, hogy öt nap elég a megismerésre? Természetesen nem, de akkor is remek volt.
Már régóta nagy álmom volt eljutni Oroszországba. Kétségtelen, hogy ennek a beteljesítésében még igencsak az út elején járok. Hiszen, ahogy ezt Katja nevű kedves orosz barátom olyan sokszor felemlegeti, „a világ legnagyobb országának” ez csak egy igen pici szelete. De higgyétek el, annál érdekesebb. Élményeimet megint csak két felé kell osztanom – vagyis két külön posztban olvashattok, és láthattok, az utazásról.
Most szentpétervári élményeimet szeretném veletek megosztani. Pétervár rendkívül, legalább is számomra, izgalmas város. Egyszerre keveredik benne Francia – és Olaszország valamint a szovjet örökség és a mai Oroszország kissé kiárusító jellegű lenyomata. A városon érződik, hogy mesterségesen emelkedett ki a földből. Azonban egyszerre egy csipetnyi megfelelően konzervált 18.-19. század. A péterváriak emlékezetében igazi szerencseként él, hiszen ha anno sikerül eljutni a fekete tengerig és Péter tudja előre, hogy megkapja Tallinnt és Rigát, nem biztos, megépül.
Azt előre le kell szögeznem, hogy amit itt láthattok, az koránt sem a teljes kép, hiszen a több száz elkészült kép publikálásval sem tudnám visszaadni az élményt. Ezért megpróbáltam néhány olyat összeválogatni, ami kicsit átfogóbban, amolyan ’ámerikás’ módon tárja elétek a várost. Hát íme:
A Peterhof a kastély tövéből.
Peterhof ismét. A kastély és a felfoghatatlanul hatalmas park a városon kívül található egyébiránt.
Az egyik szökőkút a számtalanból, Velencéből származó szoborral.
.
A városba bevezető út. A háttérben az un. "kínai negyed" iszonytató épületei magasodnak. Az egészen az öbölig húzódó sok-sok száz hektáros területet a kínai állam kapta meg beruházásra.
A várost körbeölelik az ilyen és ehhez hasonló lakótelepek - sok százezer főnyi lakossággal. Gazdagrét, Kőbánya, Havanna, Kispest, Békásmegyer eltörpülnének mellette.
A szentpétervári szovjet épülete.
'Pétervári utcakép.
A Néva partján látképpel a palotákra, ha jól emlékszem ott áll Patyomkiné is. Maga a város igencsak ingoványos, mocsaras területre épült, így gyakorlatilag az épületek és az utcák facölöpökön ülnek. Ennek eredményeképp a legkorábbi épületek már akár két méterrel a mostani járdaszint alá süllyedtek.
Diadalív a Napóleon fölött aratott győzelem emlékére.
A Narvszkaja metrómegálló.
A híres nevezetes Auróra cirkáló.
A Mariinszkij Opera és Balett Nagyszínház.
A 'pétervári KGB épület, ahol anno Vlagyimir Vlagyimirovics is kilincselt. Egyébként élt a szovjet köznyelvben egy rövid vicc az épületről: "Elvtársak, a KGB épület a leghatalmasabb, hiszen ablakai rögtön Szibériára néznek."
A kikötő.
Az Ermitázs homlokzata.
Az Ermitázs belső udvara. Hihetetlen az Ermitázs tartalma. Szinte képtelenség befogadni. Színarany hatalmas csanokok, több tucat (!) Picasso, Cézanne, Van Gogh, Caravaggio stb. Egyébként mintegy háromszázezer alkotást őriznek itt, aminek csupán tíz százalékát tudják kiállítani. A forradalom után vagonszámra adták el, főleg amerikai, múzeumnak a műkincseket. A remek forradalmárok úgy okoskodtak, hogy most jó pénzt szereznek, aztán, ha a világforradalom befejeződik, úgyis visszakapják. Hát nem jött be.
Az Ermitázs egyik terme.
A Péter-Pál erőd.
A Péter-Pál erőd belülről - minden nap déli 12-kor II világháborús lövegekkel lőnek egyet - hietetlen hangereje van.
Kilátás az erődből.
A Nyevszkij proszpekt éjjel. A külvárosból iránytaxikkal lehet bejutni ide. 35 rubelért 90-110 km/h-val száguldunk a csúcsforgalomban, ami nagyjából állandó. Félelmetes!
Éjszakai látkép a Vérző Megváltó templomával.
Az Izsák székesegyház...
...és (János barátom figyelj) ugyaez belülről.
A Moszkva pályaudvar kicsivel a vonatunk indulása előtt.
Hálókocsink a 8 és fél órás úton. Ez úgynevezett harmadosztályú "plackart"-os hely, aminek kényelmes belakásához némi harckocsizó/tengeralattjárós múlt szükségeltetik. Én a hozzátok legközelebb eső, felső ágyon aludtam.
De még annyi, de annyi minden kimaradt a posztból. A Péter-Pál székesegyház, a múzeum, amelyet Nagy Péter mindenféle deformálódott lényezetek konzervált testével töltött meg, a Tengerészeti Akadémia stb. Akit még érdekel, személyesen nagyon szívesen prezentálom :) Művtörisek figyelmébe pedig kimondottan ajánlom magam, van néhány remekül lencsevégre kapott festmény az Ermitázsból!
Tallinn - első rész
2012.09.16. 17:33
Kedves Mindenki!
Először is bocsánatot szeretnék kérni az adásszünetért. Erre több mentségem is van. Egyrészt a nyakamba zúdult az akadémia – kedves tanáraink elhalmoztak minket heti párszáz oldalnyi anyaggal, nem is beszélve a bürokráciával való állandó harcról. Najó, az itteni működik, itt most a hazaira gondolok. Sok minden történt mindemellett is, ezeket a történeteket majd egy gyűjteményes posztban megosztom veletek. Viszont most mindenki megkapja a magáét! :) Egyből egy duplaposztban.
Miért két részben? Egyrészt, mert az a különböző népnyúzó sorozatok esetében már működik. Másrészt a szombati tallinni utat mindenképp szeretném külön bemutatni. Külön az óvárost és külön a hajózási múzeumot. Ez utóbbi tényleg megérdemel egy önálló fórumot; nem titkoltan szeretném kicsit a (hadi)technika iránt nyitott ifjúság kulturált szórakozását is garantálni.
Sikerült becsatlakozni a helyi Erasmus (ESN) szervezésében a Tallinn-túrába. Ennek volt egy kétségtelen előnye: kaptunk idegenvezetést. Így sikerült egy elegáns visszagangolással kikerülni az önálló felkészülés fenyegetően száguldó jávamusztángos Bandibácsiját. Kedves kísérőink a reggel fél hetes buszt választották. Ezzel alapvetően nincs baj, viszont kontextusba helyezve már érthető, hogy a negyed hatos kelés igencsak megerőltető volt. Hiszen előző este két kolleginával, kultúrantropológiai érdeklődéstől vezérelve, felkerestük a kizárólag észtek által látogatott egységeket. Empirikus adataink alapján: ezek isznak! Olyannyira, hogy mi magyarok mindenképp elbújhatunk mögöttük. De ez már egy másik történet.
Két és fél óra alatt, igen kényelmesen, legyőztük a közel 190 kilómétert (kedves MÁV és Volán: mindezt 5 euroért!). A kettes (ugyanolyan kiváló csehszlovák szerelvények közelekdnek, mint nálunk az egyes vonalán) villamossal érkeztünk meg (vonaljegy 50 cent kedves BKV) a Viru Keskus mellet található térre, amely egyben az óváros egyik kapuja is. A képeket végignézve feltűnhet, hoyg az óvárosonn kívüli belvárosról nem készült egy sem. Ennek egy oka van: se stílusa, se hangulata. Viszont annál inkább magán viseli a szovjet korszak „áldásos” nyomát. Szürke kockaházakkal szemben szürke kockaházak. Alapvetően mutatós és rendezett parkok szürke betonházakkal szegélyezve. Jellegtelen szürkeség mindenhol, amit egy-egy pláza illetve toronyház szürkéskék homlokzata próbált mindhiába feldobni. Az óváros viszont, az előzőek tökéletes kontrasztjaként, rendkívül szép. Izgalmas. Egy képzavarral élve, történelmi-kulturális olvasztótégely. Nem a maszlagos multikulturalizmusra gondolok most, hanem a megelevenedő történelemre. Az északi háború megszállásának, a német lovagok és bárók, a novgorodi kereskedők, az oroszok, a keresztes háborúk, az észt jobbágysors öröksége mind ebben a városban sűrűsödnek össze. Majd látni fogjátok: Egy utcában áll az ortodox templom és a hamburgi presszióval épült katolikus templom valamint a XIX századi észt alapítású kávézó. A város hangulata pedig igazi hanzaváros. Kereskedőházak egymás hosszú sora, szűk macskaköves utcák, kiskocsmák és fogadók. Egyébként az észtek annyira büszkék a fővárosuk történelmére, hogy pl. egyes gimnáziumokban a heti történelemórák közül egy kizárlóag Tallinn történelmének szentelik.
Alább találtok majd néhány képet az óvárosról. Természetesen a teljesség igénye nélkül természetesen, hiszen szeretném, ha elvet benneteket a sors arrafelé, magatoknak fedezhessétek fel!
A tegnap az ebédemet kritizáló kedves barátaimnak még egy válasszal tartozom: „Csöpi Úr, dehogy visz maga kórházba! Inkább vigyen be egy kocsmába, megiszom rá egy jó meleg, napsütötte kanizsai sört!”
Az óváros külső fala, annak tövében pedig kézművesek kínálják portékáikat. Főleg pulóvereket, lábbeliket, sapkákat, kerámiákat és festett üveg tárgyakat.
Az Alexandriai Szent Katalin templomból származó középkori sírkövek az azonos nevű sétányon.
A sétány végén található maradványok - a szovjet időszakban garázsként használták. Jellemző.
Ebben az utcában kizárólag oroszok éltek - egymás mellett az ortodox és a város egyetlen katolikus temploma (a rácsos kapun belül).
Az érdekességek napja
2012.08.30. 09:12
Kedves Mindenki!
Tegnapelőtt óta Tartu polgára vagyok! Sikerült behaladnom a helyi önkormányzat regisztrációs hivatalába. Az ügyintéző hölgy rendkívül kedves és segítőkész volt, ám széles nyelvtudásának hiányában angol-orosz-kézzellábbal keverékével csak sikerült megértenünk egymást. Bár hozzá kell tenni, a kitöltendő formanyomtatványok angolul is elérhetőek voltak – egyszóval felkészültségből és bürokráciából ötös.
A tegnapi napon pedig megkezdődött az orientációs napok eseménysorozat is. Kedves, ám viszonylag haszontalan előadásokat hallgathattunk. Az viszont kiemelendő, hogy minden előadó, a hallgatóktól a az egyetemi bürokráciáig mind kiválóan beszéltek angolul. Érdekes tény az, mint ahogy az egyetem történetét taglaló előadásból kiderült, hogy az ország rövidke függetlensége (I. világháború) fölé helyezik a svéd uralom időszakát, azt kvázi aranykorként élik meg az észtek. Érdekes. Ha már történelmi emlékezetnél tartunk. Tegnap este kiváló orosz lakótársaimat kikérdeztem orosz szempontú szovjet történelemből, pontosabban miképp viszonyulnak a Balti államokhoz illetve a russzofóbiához. A srácok szüleinek generációja, és a gyerekeik is bizonyos mértékig, tökéletesen ellentétes nézeteket vallanak a történelmi tapasztalatról. A szülők generációja, utazgatva vagy épp tanulva a balti tagköztársaságokban, úgy ítélte meg, hogy annak lakói mérföldekkel magasabb életszínvonalon élnek mint ők az orosz tagköztársaságban. „A litvánok meg a másik kettő gyakorlatilag a mi kontónkra élt jól az alapvető nyomorban” – fogalmazta meg az egyik srác, Igor. Ez is felettébb érdekes.
Az orientációs napon sikerült két másik szaktársammal, illetve a tutori csapatba tartozó egyik grúz fiatalemberrel megismerkednem. Az egyik szaktársam, Pauline, Strasburgból érkezett – ami érdekes vele kapcsolatban: A nővére francia és valamilyen szakos tanárnőként érkezett Magyarországra 3-4 éve az egyik fővárosi gimnáziumba. Azóta főállást kapott, összeházasodott egy magyar fiatalemberrel és ami franciákra nem jellemző, folyékonyan beszél magyarul. Tényleg! Fácsebúkon több, igényes nyelvezetű, magyar bejegyzése van, amit a húga „lájkolt”. A grúz, párdon, georgiai fiatalember, Roman. Vele rendkívül izgalmas volt beszélgetni, hiszen első kézből hallhattam a tapasztalatait a Shevarnadze-Shakasvili hatalomváltásról, a 2003-as és 2008-as eseményekről, a jelenlegi autoriter átmenetről. Ez is rendkívül érdekes volt. Az este pedig csapatépítés jelleggel, körültekintő sörözéssel végződött. Itt sikerült újabb szaktársammal Jevgenyíjjel megismerkedni, aki Oroszországban született, azonban már a Baltikumban tanult. Szimpatikus, értelmes srác.
A mai napon már egy fokkal hasznosabb információt kaptunk meg, mint tárgyfelvétel és társai. A számomra leginkább a nyelviskola bemutatkozása volt a legfontosabb. Namármost rendes kreditpontért fogok remek politikai illetve gazdasági oroszt tanulni. Ez pedig rendkívül érdekes lesz.
Alább pedig közölnék néhány képet az egyetemről és környékéről.
De előbb: Szeretnék gratulálni ismét János barátomnak az ösztöndíjhoz!
Egyetem az egyetem utcában - Tartu Ülikool az Ülikool utcában:)
Az egyetem főépülete mellett a bölcsészek fellegvára, az irodalom tanszék - fotókról pásztázó tanerővel.
Az egyetem túloldalán Gusztáv Adolf, az alapító uralkodó szobra.
Az egyetem temploma.
Kilátás a főépület lépcsőiről - Az Ülikool utca.
"Találkozunk a Pirognál" - Az egyetemtől délebbre fekvő park, az egyetlen hely Tartuban, ahol nyilvánosan lehet alkoholizálni. Ezért az egyetemisták kedvelt szórakozóhelye. Egyébként ez az út vezet fel az egyetem többi épületéhez.
A "Pirog"-tól felfelé haladva az egyetem kapujához az Angyalok Hídjához érkezünk.
Ebben az épületben fogunk mi működni, konkrétan az első emeleten. Érdekessége az épületnek, hogy még a szovjet érában az egyetem kórházaként működött. A tutorunknak van egy barátnője, aki itt született, idén pedig ugyanitt fog diplomázni.
A mi épületünk mellett található az észt legfelsőbb bíróság is. Hátrébb egy másik épület. egyébként az itt látható épületek csak egy része az egész egyetemi komplexumnak. Az orvosi kar, illetve a mérnöki szakok a város többi részén találhatóak - na ők nem érdekelnek minket, mert ők kockák.
Továbbhaladva ebbe, a második világháború során megsérült katedrálisba "botlunk". Itt működik az észt nemzeti tárlat.
A katedrális főhajója - itt szoktak a művészpalánták eszközzel a kezükben boltívet rajzolni.
A katedrális túloldalán szoborpark található. A hozzánk közelebbi alkotás az egyetem és gyakorlatilag az észt kultúra "ikonja" Kristjan Jaak Peterson. A fiatalember a tartui és rigai egyetemek közötti utat többször is megtette gyalog, illetve több művet is írt illetve fordított le észt nyelvre. Tuberkolózisban halt meg 21 évesen, születésnapja pedig az észt nyelv napja.
Az egyetemi park többi része.
Ezt a megmagyarázhatatlan alkalmatosságot pedig hazafelé láttuk.
Bréking nyúz!
2012.08.27. 20:46
Bréking nyúz! Megérkezett a szobatársam! Ezt kértem és kaptam, egy kiváló orosz fiatalember – szőke, fakó kék szemekkel, pont mint egy igazi szláv. Vlad (akik kevéssé forgolódnak a szláv kultúrkörben: Vladiszláv) Pszkov városából érkezett hozzánk, amely mintegy 100 km-re található Tartutól. A fiatalember rendkívül kulturált, közvetlen és úgy ámblokk normális – sokkal inkább európai, mint mondjuk egy BKV ellenőr. Aki, Aranyosi Péter után szabadon, haladt magának előre Budapesten az tudja miről beszélek. Node! Ugye az örömbe mindig vegyül egy kis üröm. Vlad anyagi javakban, finoman szólva, bővelkedik. Gyakorlatilag az a számítástechnikai apparátus, amit felvonultatott az több, mint az én teljes éves megélhetésem. Majd beszélgetésünk a „Já ócseny ljublju másinij” témakörére terelődött, ahol is kiderült, hogy az alig pármilliós, peresgumis VW (népi körökben Vócvágen) Scirocco is hozzá tartozik. De ezzel semmi baj sincs, bár a szülei szerintem nem örülnének neki, ha feltenném a kérdést, hogy miképp is vettek részt a Jelcin éra állami hitel refinanszírozós, privatizációs-vócseres történéseiben. Meghagyom ezt a fantáziátokra kedves olvasók.
Egyébként a poszt írásának megkezdése óta megérkezett a kedves szomszéd is, na és honnan? Kórusban: „Dárágájá/bálsájá ctráná!” – természetesen a nagyföldről. Egyébként Vlad figyelmét felhívtam ma arra, hogy gyakorlás alanya lesz – vagyis a kiváló finnugor akcentusos orosz tudásomat fogja javítgatni – na persze cserében én segítek az angol tudásának csiszolgatásában. Ha már úgyis is a nyelvismeretnél járunk. Anélkül, hogy nyelvészeti paradigmák tárgyalásába bocsájtkoznék – amihez egyébként az alapvető ismereteken túl nem túl sokat értek – néhány érdekes tapasztalatomat osztanám meg veletek. Az észt nyelvvel való ismerkedésem viszonylag gyorsan halad. A nyelvrokonságot olyan szavakban, mint keskus (írd és mondd: keszkus), mint központ, ärikeskus (~üzletkötési központ, nagyjából áruház), vagy a tasku (taszku), ami nagyjából zsebet, kisebb táskát takar, viszonylag jól meg lehet ragadni. Hasonlóan érdekes, ahogy a nagy Európai nyelvek kulturális szempontból metszik illetve befolyásolják egymást. A kedvencemet osztanám meg veletek: A szobatársam borotválkozás után közölte, hogy ma vásárolnia kell одеколон-t (írd és mondd: ágyekolon), ami a kiváló eau de Cologne-ból származtatható. Érdekes kulturális miliő ez itt. Igyekszem minél több időt orosz társaim társaságában eltölteni. Nem nehéz, hiszen gyakorlatilag egy lett kislányt kivéve csak ők vesznek körbe. Egyébként kedvesek és nyitottak, sőt a nyelvi hibáimat is megfelelő érzékenységgel javítgatják.
Mára ennyit gondoltam Nektek átadni innen a messzi északról és északból. Szerdán kezdődik a három napos orientációs szeánsz, onnan is igyekszem tudósítani – ha másért nem, hátha valaki arra vetemedik, hogy eljöjjön ide tanulni. Most pedig csatlakozom egy kis orosz csapathoz, ’dinére’ vagyok hivatalos:)
Mielőtt még elfelejtem: Az öcsémnek ígértem egy fotót, hát íme: Atis, вот ето, egy szépen felújított Zsiguli (megnéztem, tényleg az:) )
Tényleg volt Tar-túra
2012.08.25. 20:27
Kedves Mindenki!
Sikerült az első két napot túlélnem Tartuban. Ocsúdva az új környezet, az otthon, a család és a barátok távolsága okozta sokkból rá kellett jönnöm: nem hivatalosan lakom még, nincs internet, nincs tányér, párna és étel a hűtőben. Egyszóval irány a beszerzés!
Jártamban-keltemben már igyekeztem, ugyan csak felületesen, de kicsit megismerni a környéket. A város, többek közt, úgy hirdette magát, hogy gyakorlatilag minden sétányi távolságra van. Egy nem is vitatható, viszont ezek tényleg szép nagy vóking disztenszek. Csak megjegyzendő, az egész város közlekedése a gyalogosoknak van alárendelve. Ez megmutatkozik a zöld gyalogoslámpák hosszában, az autósok udvariasságában, illetve, hogy a Tartun keresztülhömpölygő Emajõgi öt hídjából kettő kizárólag gyalogos forgalom számára van fenntartva.
Az első utam tegnap a Narva út 25 alatti épületbe vezetett, ahol a kollégiumokat felügyelő egyetemi szervezeti egység irodája található. Itt sikerült is a szerződésem tető alá hozni, az internet megrendelésével kapcsolatban. Ez a későbbiekben nem ment zökkenőmentesen, hiszen a beígért wifi finoman szólva nem állt rendelkezésre, mindezt a 14 eurós „bekötési díj” tetézte. Értem én, hogy nehéz egy már kiépített hálózathoz csatlakoztatni egy gépet felhasználónévvel és jelszóval, de hát ami kicsit sok, az sok. Másnap a Jysk volt az elérendő cél, némi élelmiszer beszerzésével egyetemben. Missön komplítid. Mivel elég sokat kellett kutyagolnom a városban, így volt időm kattingatni egy picit, alább találjátok némi kommentárral az eredménytJ
Még a képek előtt egy rövid megjegyzés. Az egyik dolog, ami rendkívül izgatta a fantáziámat, a Baltikumban legerősebb russzofóbia. Jelentem, legalább is „népi” szinten jól kezelik – a politikum szintjének megfigyelése később. Az erősen matuzsálem korú gyévuskáktól, a családokon át az iskolába igyekvő kicsi gyerekekig vígan harsan a „Mi bugyem pászmátríty”, vagy Ötvös Csöpi tolmácsolásában, „ Miszter, éto bugyet oké” J.
Szóval a kis túrám képekben:
Az Emajõgi északi partján található a kollégiumom, a Raatuse utcában. Innen, mintegy öt percnyi sétával egy kedves gyalogoshídhoz érünk.
A fentebbi Kaarsild-tól északra és délre tekintélyes méretű és rendkívül kellemes park húzódik - pont jó a napi futáshoz:)
A Kaarsild-ról az Emajõgi egyik kanyarulata, illetve a szocreál egyik remeke, az Atlantis bár:)
A folyó déli partján található sétány amely az üzleti negydbe vezet.
A hídról leérve a tulajdonképpeni belvárosba érkezünk. A képen a Városháza tér látható vonatkozó épületekkel.
A városháza igényes nemzeti és megyei lobogóval.
A Városháza tér déli csücske szép formás felhőkkel.
A városháza előtti szökőkút (a nevét és a történetét holnap megtudom) talapzata:)
A tértől keletre, az üzleti negyed felé vezető sétálóutca egy darabja.
Üzéleti negyed egy parkja.
Üzleti negyed egy része.
Észak felé tartva, a Kalda út felé, ahol a Jysk volt a cél.
A Fortuuna úton, immár az északi parton.
A Turusild egyik pillére, tetején, szerintem, a hanzalétre utaló hajóval.
Csiga alakú épület a túloldalon - holnap már többet tudok róla.
Jysk-t pedig már mindenki látott...:)
Megérkeztem!
2012.08.24. 18:19
Kedves Olvasóim!
Szerencsésen megérkeztem Tartuba. 2000 kilométer, 7 óra, 1 óra időeltolódás. Ha belegondolok, Budapestről majdnem 3 óra, Piliscsabáról pedig több mint 5 óra hazajutni.
Na, de kezdjük az elején. A LOT lengyel légitársaság (nekik még van ilyen) Varsói járatával vettem nyakamba a Baltikumot. A gép fél tízkor indult, így kicsiny városomból háromnegyed ötös keléssel és egy órával későbbi indulással vettük utunkat a főváros irányába. Csak megjegyezném, egy ideje már konstatáltam, hogy a benzinár ilyen drasztikus emelkedése igencsak észrevehető. A legjobb indikátor pedig a főváros. Az, hogy nincs reggeli dugóval kísért csúcsforgalom, a Petőfi-híd - József körút – Üllői út – gyorsforgalmi kombót 20 perc alatt meg lehet tenni, azt hiszem látványos. A könnyes és tényleg fájdalmas búcsút követő felszállás után Varsóban fél 11 körül szálltunk le, Tallinn felé pedig szintén a LOT menetrendszerinti járatával indultam. A repülés iránt érdeklődők kedvéért: A LOT a rövid távú repülésein nem Boeing 737-300-ast, se nem Airbus-t használ, hanem egy méretben hasonló, ám ergonómiai szempontból kétségtelenül jobb Embraer 175-öst. A kétering remek volt, a sztyuárdeszek kicsit szlávosan mosolytalanok.
Tallinnban a reptérről urizálva taxival mentem át a buszállomásra 5 Euróért. Muszáj volt, mert kétszer 23 kilós csomaggal és egy 10+-os kézipoggyásszal nehézkes a mozgás. A buszpályaudvarra, annak környékére, a város ezen szegletére illetve amblok az egész útra jellemző volt a grandiózus építkezések látványa. Felüljárók, épületek, autópályák és egyéb útépítések mentén haladtunk el. Ebből a szempontból nézve tényleg létezik az Észt gazdasági csoda és a 3%-os GDP növekedés a válság után – itt az építőipar konjugtúrában van. Tartu mintegy 160km-re található Tallinntól. Az utat busszal kellett megtennem. Namármost több idő alatt tudom otthon legyőzni a Bp-Fonyód távot, és milyen körülmények között! Tartuba 50+ fős Scania bus vitt el. Rendkívül kényelmes, bőrborítású fotelekkel, ahol gyakorlatilag nyújtott lábakkal terpeszkedhettem. A 9,40 eurós (még nincs kész az észt diákom) jegy az előbbiek mellett magában foglalja az ingyenes wifi-t, illetve a szék háttámláján az érintőképernyős pc-t, miközben ugyanitt GPS alapon nyomon követhetem, hogy merre is járunk. Az Tartuig tartó úton több kisvároson is áthaladtunk, amin még látható volt az előző éra szele, azonban az is kétségtelen, hogy Észtország, küllemében is, igyekezett a posztszoci idők kéznyomát eltűntetni. Ami sikerült is.
Tartu esetében is igaz az előbbi megállapítás. Amennyit eddig megfigyelhettem, az egy kedves, mutatós közepes méretű város benyomását kelti. Szép épületekkel, rendezett környezettel, járdákkal, utakkal. Ami rögtön feltűnt ezzel kapcsolatosan, az pedig, hogy nincs szemét. Nem szemetel a lakosság. A közterületek szépen rendben tartottak. Kellemes hely – később mindenképp felfedezem a várost, akkor írok a további benyomásaimról.
Végül nagy küzdelmek árán sikerült eljutnom a Tartu bussijaam-tól a Raatuse 22 alatti kollégiumba. Az épület gyakorlatilag egy társasház rendszeréhez hasonlóan épült. 5 emeleten lakik mintegy 700 diák. Egy emeleten egy hosszú folyosón ajtók nyílnak, amelyek az apartmanokhoz vezetnek. Egy apartman 3 szobából, egy nagy konyhából, illetve mellékhelyiségekből áll össze. Egy szobában, ami rendkívül világos, kényelmesen elfér 2 ember. Egyenlőre sajnos internetem nincsen, folyamatban áll az aktiválása, ezért is kések picit a bejegyzéssel. Lakók még kevesen vannak itt, bár a külföldi diákok szép sorjában érkeznek. Egyébként, erről később írni fogok, ezért is esett a választásom erre az egyetemre. Mivel, a szovjet időkben kialakult rendszer szerint, a Szávjetckij Szájúz több tagköztársaságából érkeztek ide nagy számban fiatalok. Ez pedig a mai napig így van (amennyire tájékozódni tudtam, lesz Ukrán és Örmény szaktársam is). Ez tette igazán érdekessé számomra Tartut. Tartu időjárása így ősszel igen hektikus. A számomra rendkívül kellemes 14-16 fok állandó, azonban a gyönyörű napos időt (hihetetlen nagy felhőkkel) egyszerre csak feltámadó szél fújja el, nyomában zivatarral, ám a 5 perc múlva ismét a szép tiszta időt élvezhetem. Szokás kérdése az egész.
Végül szeretném megköszönni családomnak és barátaimnak, akik segítettek, hogy itt lehessek. Nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is. Különösen hálás vagyok édesanyámnak, aki összelogisztikázta a csomagjaimat (a technikáját tanítani kéne, komolyan!!!) illetve édesapámmal együtt mindkettőjüknek a támogatásukért. Mára ennyi, tessék megnézni a képeket is. A netkapcsolatom meglététől függően pedig igyekszem kicsit részletesebben jelentkezni!